MTK legendárium | 171. rész

„Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 21. rész. Orth György (1901-1962). „A labdarúgás koronázatlan királya”.

Orth Gyuri tehát igen korán felért pályája csúcsára, mely elválaszthatatlan volt az MTK sikereitől, a kék-fehérek aranycsapatától. A sajtó méltán kényeztette. Néha ugyan túlzásokba estek, de alapvetően megálltak az őt jellemző írások. Itthoni népszerűségében jelentős szereppel bírt a nagy vetélytárs, Schaffer Aladár külföldre távozása. A két futballista tehetsége a szakemberek véleménye szerint közel azonos szinten állt.

Teljesítményüket gyakran hasonlították össze, és arra az eredményre jutottak, miszerint a fiatalság, az egyéni gyorsaság, a lendület és az erőnléti állapot Orth javára billen. Ezzel szemben taktikában Schaffer – éppen tapasztaltsága miatt – megelőzte Orthot. Sokan állították, hogy Orth és Schaffer egymás mellett, és egymást kiegészítve juthattak volna fel igazi tudásuk csúcsára.

A 21 éves Orth azonban – a külföldre vándorolt Schaffer nélkül is – a magyar labdarúgás szinte egyedülálló, kimagasló tehetségeként folytatta pályáját. A sajtó néha már rajongásig magasztalta az MTK sztárját, Orth Gyurit:

„A labdarúgás koronázatlan királya volt, futballozni ember ezen a földön még úgy nem tudott, mint ő. Benne minden futballista jó tulajdonság megtalálható volt. Még a hajszálával is tudott a labdának parancsolni. Valami mágikus erővel hatott a pályán a társaira. Testcseleit, cselezéseit, elgondolásait nem lehetett kiismerni és képtelenség volt ellene védekezni. Soha nem volt elégedett önmagával, ha dicsérték, csak csóválta a fejét.”

Vitathatatlan, hogy Gyuri „nemcsak nézett, hanem látott is a pályán.” Kalkulált és gondolkodott játék közben. Igazi intelligens játékos volt. Nem kizárólag a repülő, vagy guruló labda kötötte le minden figyelmét. Nem befolyásolta a bíró esetleges helytelen ítélete sem. Nem bosszankodott vagy bírálta társait, hanem figyelme arra összpontosult, hogy észre vegye, mit terveznek körülötte, közben kiszámítsa hol a helye.

Keveset ért volna nagyszerű labdakezelése, kifogástalan rúgótechnikája, ha játékából hiányzott volna az intelligencia. Nem robotolt a pályán. Könnyed mozgását szinte észre sem vették. Orth egyes vélekedések szerint soha nem játszott rosszul, legfeljebb nem volt „megfelelően diszponálva”.

Orth Gyuri gyakorlati példákkal bizonyította, hogy a róla szóló dicsérő megállapítások helyesek. 1922 októberében, a Hungária körúti pályán az MTK fölényes magabiztossággal fektette kétvállra a bécsi Rapidot. 5:1-re győztek a kék-fehérek és az öt gólból Orth Gyuri hármat lőtt.

És milyen gólokat!

Schönecker, a Rapid edzője nemes egyszerűséggel állapította meg: „Amit Orth produkál, az már nem játék, hanem művészet!”

Ezt olvastad már?